Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis tó. A tó partján sok magas fa nőt. A tó közepén élt egy béka. Brekibrekk-nek hívták. Brekibrekk nagy volt, öreg, kövér és bölcs. A tó partján, egy magas fa tetején élt Takibácsi, a majom bácsi. Takibácsi-majombácsi nagyon szeretett horgászni. Fogott a tóbol egy kisbékát, felmászott a fára, annak is a legmagasabb ágára, kimászott az ág végére rácsippentette a kisbékát a farkára, leresztette a farkát a vízbe és várta, hogy a halak beleharapjanak a kisbékák seggébe.
A kisbékák már nagyon unták ezt. El is határozták, hogy véget vetnek ennek a borzalomnak. El is mentek a tó közepén lakó Brekibrekkhez.
-Ó, Brekibrekk te nagy vagy, öreg, kövér és bölcs! Kérünk, segits nekünk! Mi már nagyon unjuk, hogy Takibácsi velünk horgászik! Kérünk szépen téged, találj ki valamit!
Brekibrekk gondolkozott egy ideig, és aztán így szolt:
- Ne féljetek, kisbékáim! Már ki is találtam valamit! Van nekem egy unokatestvérem, Krokitoki, a krokodil. Floridában él. Írok is neki, hogy jöjjön. Ő biztosan segít nekünk.
Amint mondta. Úgy lett. Krokitoki hamarosan meg is érkezett Floridából. Brekibrekkel összedugták a fejüket, és sokáig tanakodtak. Végül megtalálták a megoldást. Zöld falevelekből, kicsi békákat készitettek és szétszorták őket a tóban. Az igazi kisbékák pedig elbújtak egy korhadt fatörzs odvába. Krokitoki elmerült a vízben.
Ahogy a Nap már a déli égen járt, Takibácsi felébredt. érezte hogy korog a gyomra. El is határozta nyomban fog egy kisbékát és fog néhány csukát. le is mászott a fáról, odament a tó viztükréhez. Kicsit hunyorgott, mert rossz volt a szeme, és kihalászott egy békának álcázott levelet. Nem vette észre a cserét.
Rácsipentette a farkára, felmászott a fára, annak is a legmagasabb ágára. Kimászott a szélére és leeresztette a farkát a tóba. Várta, hogy a csukák, mint rendesen beleharapjanak a kisbéka seggébe. De a vízben most nem a csukák voltak az egyetlenek, akik haraptak. Krokitoki kidugta a fejét a vízből, kinyitotta a száját és megcsattogtatta a fogait Takibácsi annyira megilyedt, hogy beleesett a vízbe, aztán csak úgy futott a vizen, hogy el ne érjék azok az éles, egészséges hófehér fogak. Olyan gyorsan kiszaladt a tóbol és az erdőböl, hogy azóta sem találkozott vele senki.
A kisbékák, Brekibrekk és Krokitoki úgy nevettek, hogy a hasuk is belefájdult. Azután elbúcsuztak egymástól, jó éjszakát kivántak egymásnak és lefeküdtek aludni.
Itt a vége fuss el véle, ki a rétre, a mezőre, aztán fel a hegytetőre, aztán le a kicsi házba, aztán be a puha ágyba. Adj nekem egy puszikát, aludj Zsombi, jó éjszakát!
